Egy barátom nemrégiben azt kérdezte, hogy a szeretett kakadum, Perdy, hogy veszi ilyen könnyedén, amikor magammal viszem valahova, és ehhez be kell másznia az utazóládájába, ahol eltölt némi időt.

Egy barátom nemrégiben azt kérdezte, hogy a szeretett kakadum, Perdy, hogy veszi ilyen könnyedén, amikor magammal viszem valahova, és ehhez be kell másznia az utazóládájába, ahol eltölt némi időt. Íme a beszámolóm arról, hogyan tanultam meg annak idején Floridában a dobozedzés módszerét, hogy aztán később a saját madaraimon alkalmazzam. Mostanra már a két jákó papagájom is gond nélkül veszi ezt az akadályt.

A már említett tréning a NEI (Natural Encounters Incorporated) szervezésében zajlott, Steve Martin (nem a színész!), az Egyesült Államok egyik legjelentősebb madároktatója irányításával. Az esemény egy floridai tanyán zajlott, profi edzők részvételével.

Megtanultam több sikeres technikát is, hogy egy papagájt kiképezzünk arra, hogy szívesen belépjen a ládába. Hazaérve egy kicsit a saját elképzeléseim szerint módosítottam, amit megtanultam, hogy kiképezzem a témában akkor még egyáltalán nem együttműködő Perdyt. A NEI-nél annak idején a három feladat közül az egyik egy madár kiválasztása volt az 50 elérhetőből, majd egy adott viselkedés megtanítása annak a kiválasztott madárnak a pozitív megerősítési módszereket alkalmazva. Én egy kék Amazon-t választottam, aki ugyan kézzel nevelt volt, de a ládába lépés terén még képzetlen.

Párban dolgoztunk a saját profi edzőnkkel. A csapatunk vezetője a karizmatikus, de szigorú fiatal ausztrál tréner, Nic Bishop volt. Az első lépés: képzési terv kidolgozása papíron. Ellenőrzés és javítás után pedig mindig jött a megvalósítás.

Megosztás a facebookon