Rosemary Low madárszakértő nem zárkózik el attól, hogy kritizálja a papagájtulajdonosok olyan gyakorlatát, amelyet nem helyesel.

A tenyészkoron túli párokkal kapcsolatos írása: "A tenyésztő felelőssége, hogy a már nem termékeny párokat halálukig megtartsa, és kényelmes elhelyezést biztosítson számukra, hogy jó körülmények között tölthessék öregkorukat. Láttam már öreg madarakat, amelyek nyilvánvalóan életük végéhez közeledtek, és valóban gyengék voltak, és úgy adták el őket, mint egy árut. Ez megvetendő.".

Hozzáteszi: "Nagyon szomorú, hogy vannak olyan kereskedelmi tenyésztők, akik semmit sem törődnek azokkal a papagájokkal, amelyekkel annyi pénzt kerestek. Nem tisztelik az állományukat, és nem törődnek a rájuk bízott egyedekkel. Ilyen emberek az állattenyésztés minden területén előfordulnak,  és kétségtelenül mindig is létezni fognak. Az egyik tulajdonság, ami bárkit méltóvá tesz bármilyen állat tartására, és az olyan csodálatos teremtményekre, mint a papagájok, az az együttérzés."

Rosemary hisz abban, hogy mindannyiunknak tudatában kell lennünk a természetvédelemmel és támogatnunk kell azt. Ő maga is alapító tagja volt a World Parrot Trustnak még 1989-ben. Azt írja: "A papagájturizmus számos trópusi országban katalizátora lehet a természetvédelemnek. Továbbá számtalan papagájkedvelőnek megmutathatná a vadon élő papagájok szépségét, ezzel is erősítve az üzenetet, hogy soha többé nem szabad több papagájt elvenni a vadonból".

Rosemary inspirált engem, hogy papagájtartással foglalkozzam, de nem a hagyományos papagájtartó szerepében, akinek egyetlen célja a tenyésztés vagy a kézzel történő nevelés, hanem, hogy megismerjem a madarakat, mint egyéniségeket és társakat, és kielégítsem pszichológiai igényeiket.  Ahhoz, hogy ezt megtehessem egy madárral, nekem is szükségem volt némi alapképzésre, ami arra késztetett, hogy a pozitív megerősítéses nevelés híve legyek.

Megosztás a facebookon