Rosemary Low madárszakértő nem zárkózik el attól, hogy kritizálja a papagájtulajdonosok olyan gyakorlatát, amelyet nem helyesel.

A tenyészkoron túli párokkal kapcsolatos írása: "A tenyésztő felelőssége, hogy a már nem termékeny párokat halálukig megtartsa, és kényelmes elhelyezést biztosítson számukra, hogy jó körülmények között tölthessék öregkorukat. Láttam már öreg madarakat, amelyek nyilvánvalóan életük végéhez közeledtek, és valóban gyengék voltak, és úgy adták el őket, mint egy árut. Ez megvetendő.".

Hozzáteszi: "Nagyon szomorú, hogy vannak olyan kereskedelmi tenyésztők, akik semmit sem törődnek azokkal a papagájokkal, amelyekkel annyi pénzt kerestek. Nem tisztelik az állományukat, és nem törődnek a rájuk bízott egyedekkel. Ilyen emberek az állattenyésztés minden területén előfordulnak,  és kétségtelenül mindig is létezni fognak. Az egyik tulajdonság, ami bárkit méltóvá tesz bármilyen állat tartására, és az olyan csodálatos teremtményekre, mint a papagájok, az az együttérzés."

Rosemary hisz abban, hogy mindannyiunknak tudatában kell lennünk a természetvédelemmel és támogatnunk kell azt. Ő maga is alapító tagja volt a World Parrot Trustnak még 1989-ben. Azt írja: "A papagájturizmus számos trópusi országban katalizátora lehet a természetvédelemnek. Továbbá számtalan papagájkedvelőnek megmutathatná a vadon élő papagájok szépségét, ezzel is erősítve az üzenetet, hogy soha többé nem szabad több papagájt elvenni a vadonból".

Rosemary inspirált engem, hogy papagájtartással foglalkozzam, de nem a hagyományos papagájtartó szerepében, akinek egyetlen célja a tenyésztés vagy a kézzel történő nevelés, hanem, hogy megismerjem a madarakat, mint egyéniségeket és társakat, és kielégítsem pszichológiai igényeiket.  Ahhoz, hogy ezt megtehessem egy madárral, nekem is szükségem volt némi alapképzésre, ami arra késztetett, hogy a pozitív megerősítéses nevelés híve legyek.

Megosztás a facebookon

A papagájok tolltépése (más néven FDB, tollpusztító magatartás) nem látható a vadon élő papagájoknál, ezért a fogságban élő, tenyésztett vagy vadon megfogott és otthon vagy madárházban élő papagájok esetében tekintik csak létező problémának (megjegyzés: vadon már tilos papagájt befogni, elméletben legalábbis). Ha megvizsgálod egy adott madár tolltépésésének okait, egy szerteágazó problémával találod szemben magad.

Aki a saját papagáján tapasztalja meg ezt az aggasztó szokást, az hamar meg fogja érteni, hogy a tolltépés elleni küzdelem egyáltalán nem könnyű. Egyformán fenyegeti a megunt befogadott madarat vagy a hosszú ideje háznál tartott kedvencet. Az okokat kétféle csoportba szokás elkülöníteni, ezek között lehetnek átfedések és sokszor nem egyszerű megállapítani, hogy mi is okozza a jelenséget.

Ha egészségügyi okot gyanítasz a háttérben, akkor mindenképpen madár-állatorvos segítségére lesz szükséged, aki a papagáj otthoni környezetének megvizsgálásában is segítséget nyújt. Ezután kell sorra venni a tartási és viselkedési kérdéseket és paramétereket. Fontos még az élelem, ezért etesd a papagájt egészséges ételekkel!

Orvosi okok
- Bőrfertőzések vagy gyulladások
- Paraziták, mint az ótvar
- Toll-ciszta
- Májbetegség
- Rák
- mérgezés nehézfémekkel, például cinkkel (függönykarnist rágott a papagáj)
- Anyagcserezavarok
- PBFD

Környezeti okok
- Alultápláltság, nem megfelelő papagáj-eledelek etetése
- Allergia környezeti tényezőkre vagy élelmiszerekre
- A bőr szárazsága az alacsony páratartalom miatt (a papagájt rendszeresen fürdetni kell!)
- Színezékek és tartósítószerek az ételben
- Nincs elég idő pihenésre egy túl elfoglalt háztartásban (stressz)
- A természetes napfény és a friss levegő hiánya
- Nikotin a madarak közelében
- Szórakozási lehetőségek, játékok hiánya

Megosztás a facebookon

Egy barátom nemrégiben azt kérdezte, hogy a szeretett kakadum, Perdy, hogy veszi ilyen könnyedén, amikor magammal viszem valahova, és ehhez be kell másznia az utazóládájába, ahol eltölt némi időt.

Egy barátom nemrégiben azt kérdezte, hogy a szeretett kakadum, Perdy, hogy veszi ilyen könnyedén, amikor magammal viszem valahova, és ehhez be kell másznia az utazóládájába, ahol eltölt némi időt. Íme a beszámolóm arról, hogyan tanultam meg annak idején Floridában a dobozedzés módszerét, hogy aztán később a saját madaraimon alkalmazzam. Mostanra már a két jákó papagájom is gond nélkül veszi ezt az akadályt.

A már említett tréning a NEI (Natural Encounters Incorporated) szervezésében zajlott, Steve Martin (nem a színész!), az Egyesült Államok egyik legjelentősebb madároktatója irányításával. Az esemény egy floridai tanyán zajlott, profi edzők részvételével.

Megtanultam több sikeres technikát is, hogy egy papagájt kiképezzünk arra, hogy szívesen belépjen a ládába. Hazaérve egy kicsit a saját elképzeléseim szerint módosítottam, amit megtanultam, hogy kiképezzem a témában akkor még egyáltalán nem együttműködő Perdyt. A NEI-nél annak idején a három feladat közül az egyik egy madár kiválasztása volt az 50 elérhetőből, majd egy adott viselkedés megtanítása annak a kiválasztott madárnak a pozitív megerősítési módszereket alkalmazva. Én egy kék Amazon-t választottam, aki ugyan kézzel nevelt volt, de a ládába lépés terén még képzetlen.

Párban dolgoztunk a saját profi edzőnkkel. A csapatunk vezetője a karizmatikus, de szigorú fiatal ausztrál tréner, Nic Bishop volt. Az első lépés: képzési terv kidolgozása papíron. Ellenőrzés és javítás után pedig mindig jött a megvalósítás.

Megosztás a facebookon

Ezzel a mutatvánnyal a legtöbb gazdi előbb-utóbb meg fog próbálkozni: odatartja madara elé a kezét, a félénkebbje egy ülőbotot, és várja, hogy az fellépjen rá.

A siker elérése ezen a téren nem is olyan nehéz. A kéz vagy a bot a madár lábainál alacsonyabb pozícióban történő odatartása a papagáj élettani tulajdonságainak alapvető félreértését jelenti. Az emlős állatok súlya nagyjából egyenletesen oszlik el a testükben, de a madarak rendkívül fejnehezek.

Nézd csak meg a szabadon álló madarakat, és látni fogod, hogy sokkal magabiztosabban használja a lábát a felfelé, mint a lefelé haladásnál. Egy madár könnyedén lép felfelé, de nehézségei vannak lefelé. Még akkor is, ha már van benne gyakorlata, és bátran lépdel fel a kézre, sokszor előfordul, hogy felfelé a csőrével is kapaszkodik, egyszerűen azért, mert nem komfortos neki ez az irány és egyensúlyoznia kell.

Ezzel egy baj van: sokan megijednek tőle, mert összetévesztik a kapaszkodó csőrfogást a csípéssel. Fiatal madarak ebben a fázisban gyakran megkapják a "nem együttműködő" címkét, pedig ez a gazdi hibája, nem a papagájé. Tehát hogyan lehetséges megbízható fellépést tanítani egy olyan madárnak, aki eloldalazik, elrepül, vagy ami még rosszabb, harap, ha fel akarjuk léptetni?

A gazdi gyakran félreérti a sokszor emlegetett "fokozatos" kifejezést. Ennek a lényege, hogy eleinte mindig felfelé léptessük a papagájt, vagyis a madár lába magassága fölé kell tartani a célt. Amint az első láb megérinti a kezét vagy a botot, azonnal jutalmazni kell, vagyis kapjon a madár egy falatot abból, amit nagyon szeret. Így rögződik benne a jó viselkedés és lehetséges lesz a további haladás.

Megosztás a facebookon

A legtöbb tulajdonos jól "sikeres" papagájt szeretne magának. De mit jelent ez a gyakorlatban? Szeretné, ha papagája egyetemi diplomát szerezne, egy nagyvállalat vezérigazgatójává válna, vagy szerezzen 1000 kedvelést valamelyik fotóján a közösségi médiában?Ezek mind nagyszerű ötletek, de ha olyan vagy, mint én, szükséged lesz még néhány részletre.

Ha technikai tudást szeretnél kapni, akkor az elsődleges tennivaló az állati képzés sikerének meghatározása. Ez azt jelenti, hogy fizikailag manipulálni tudod a madarad viselkedését, így nagyon valószínű, hogy ennek a manipulálásnak a következtében az állat végre fogja hajtani a kívánt műveletet - vagyis sikeresen neveled őt.

Mi is ennek a nevelésnek a módja? Vannak bizonyos feladatok - kézre fellépés, később rárepülés, beszéd, szavak megtanulása, vállra felrepülés és még sok más - melynek elérésére tudatos, célzott módszereket lehet használni. A pozitív megerősítést alkalmazva nagy esély van ezen feladatok sikeres végrehajtatására a papagájjal, és kevésbé valószínű, hogy egy nem kívánt magatartás fog bekövetkezni.

Szerencsés kijelölni egy tanulóhelyet. Nálunk ez egy ház mögötti hely, ahol a madaraim már sok jutalomfalatot kaptak a megerősítéses gyakorlatok során, ezért nagyon szeretik. Ők már jól megtanultak, hogy ez egy remek hely, ahol sok figyelmet kapnak, játékokkal és emberi kezekkel találkozhatnak.

A sikertelen feladatokat - például ha a papagáj nem hajlandó odarepülni a hívásra - egyszerűen figyelmen kívül kell hagyni. Sikeres esetén azonban jár a jutalom: mindig legyen nálunk egy finom falat, amit a sikeres végrehajtás után azonnal, késedelem nélkül oda tudunk adni a madárnak, így rögzül benne a helyes viselkedés.

Megosztás a facebookon

Az évek során a feleségem és én nagyon sok papagájjal dolgoztunk, amelyek mind "válogatós" evők voltak.

A papagájok válogatósságával leginkább az a baj, hogy egészségtelen táplálkozási szokásokat szül, ami egyenes út az alultápláltság irányába. És néha akár hosszú hónapokig is eltarthat, amíg sikeresen megváltoztathatjuk a madarak étkezési szokásait a mindennapi élelmezési környezetben.

Ahogy tovább olvastam a természetes táplálékként használt termékekkel kapcsolatban, felmerült bennem egy kísérlet ötlete, hogy a kedvtelésből tartott állatainkat a tenyésztőinken keresztül ellátnánk mintákkal az egészséges, új ételekből, gyógynövényekből, zöld növényekből stb. annak érdekében, hogy kiszabadítsuk őket a rossz étkezéséből. Az első sikeres meglepően hamar bekövetkeztek.

Íme néhány a sok különleges étel és újdonság közül, melyeket az év minden szakában felkínálhatunk papagájunknak!

Gyökérnövények: természetesen a lelkiismeretesebb papagáj-tulajdonosok sárgarépát és alkalmanként céklát is felkínálnak papagájuknak. De rendszeresen, néhány havonta adhatunk madarainknak néhányat ezek közül is: fehérrépa, fokhagyma, gyömbér, hagyma, retek, bojtorján, póréhagyma. A legtöbb darabot apróra vágják vagy lereszelik az antioxidáns gyümölcslevek felszabadításához. Másoknak nagyon vékony kockákat gyártanak belőlük, így a madarak nem tudják egyszerre kidobálni a tálból. Tehetünk mellé uborkát, tököt stb.

Gyógynövények: a reggeli főtt ételeink készítésekor gyakran körbejárom a gyógynövényeket ollóval az étkezéshez.  Oregano, rozmaring, kakukkfű, petrezselyem, menta, kapor, ánizs, fahéj, öböl, bazsalikom, citromfű és hasonlók, két gyógynövény-kombinációra korlátozva, egyedi ízesítéssel, ezek mind pozitív táplálkozási tulajdonságokkal rendelkeznek, néhány naponta a papagáj is ehet belőlük.

Apró magok: a nedves gyümölcs- vagy zöldségdarabok vonzóbbá teszik a válogatott zöldeledelt a papagájoknak. Amarán, szezámmag, mák, köles és vágott kanári / repcemag (hengeres keverék). A madarak gyakran felszedik a gabonafélék darabjait, hogy rágcsáljanak, majd végül megtanulják kipróbálni a zöldséget is.

Megosztás a facebookon